Első történet a telekommunikáció, távközlés területéről érkezik. Mindenki ismeri a tányéros tévéket. Azt már kevesen tudják, hogy a munkát elvégző gazdasági társaság, mennyi munkadíjat kap egy telepítésért.
Kezdjük az elején! Tudjátok mi az a Japán aukció? Itt egy rövid leírás: a rendszer meghatározott (beállítható), szabályos időközönként automatikusan csökkenti az ajánlati árat. Az ajánlattevők úgy maradhatnak benn a további körökben, ha jóváhagyják/tartják az aktuális feltüntetett árat. Ennek lényege, hogy ki csinálja meg kevesebbért az adott munkát.
Az egyik távközlési szolgáltató az elmúlt hónapokban választott kivitelezőt ilyen módszerrel a tányérosok telepítésére. Kikiáltási ár természetesen 100%, ami forintra lefordítva egy szokásos szerelés esetén kb. 9-10 ezer forint. Van néhány tényező, ami az adott határon belül mozgatja ezt az árat. Egy szerelőpár naponta 3-5 telepítést tud elvégezni. Ez függ a telepítés helyszínétől, a lakóház elhelyezkedésétől, nagyságától és egyéb műszaki tényezőktől. Gyors szorzással kiszámolható, hogy így a napi bevétel egy szerelőpár esetén kb. 27 – 50 ezer forint között alakul. Nézzük meg, ez az összeg mire elég!
A munkáltatót és a munkavállalót a következő kiadások terhelik:
- munkabér: Ez egy szakképzett műszerész esetében kb. nettó 7000 forint/nap, 22 munkanappal számolva ez kb. 154000 forint.
- munkáltatót terhelő járulékok: kb. 3100 forint/nap.
- munkavállalót terhelő járulék: kb. 3900 forint/nap.
- üzemanyag költség: Napi 70-150 km autózás szükséges naponta. Átlagosan számoljunk napi 100 km-t. Ez kb. 3700 forint/nap
- egyéb: Idesorolom az összes többi költséget. Szerszámok, szervizelések, egyéb munkajogi kötelezettségek költségei. Legyen, mondjuk napi 500 forint.
Összesítve a számokat a következő eredményt kapjuk: Szerelőpár esetén a napi költség kb. 32700 forint. Átlagot húzva, ha napi 4 szerelést számolunk, akkor a napi bevétel 36-40 ezer forint. Ez az összeg pont arra elég, hogy jó szervezéssel és szerencsével el lehet táncolgatni a megéri/nullszaldós határon.
Akkor nézzük a rögvalóságot! A japán aukció végeredménye bizonyos körzetekben 60%-os szintig süllyedt. Gyors számolással látható, hogy egy szerelés munkadíja: 5400-6000 forintra csökkent. Tovább számolva látható, hogy a napi bevétel így 16200-18000 forintnyi summa. A munkáltatót és munkavállalót terhelő kiadások nem változtak. Tisztességes körülmények között így napi 14700 forint veszteséggel számolhatunk minimálisan egy szerelőpár esetén. Látható, hogy a tender megnyerése hatalmas üzlet volt a szolgáltatónak és hatalmas veszteség a kivitelezést végző vállalkozásnak. Tisztességes körülmények között!!!
Most nézzük a nem tisztességes körülményeket!
A szabályokkal ellentétben nem szerelőpár dolgozik, hanem csak egy szerelő. A munkát megnyert gazdasági társaság megpróbálja további alvállalkozásba adni a munka egy részét vagy egészét. Bizonyos helyzetekben az egészét. Most nézzünk egy ilyet! Az 5400- 6000 forintért végzett munkán mindenképp nyerni akar a fővállalkozó, ezért alacsonyabb értéken adja tovább a munkát. Ha 10% az árrés, akkor napi 1620-3000 forint nyeresége származik egy szerelő esetén. Ez havi szinten 35640-66000 forint. 4 szerelő esetén ez 142560-264000 forint. Ennek az összegnek a fele elmegy mindenféle költségre. Működési, adminisztrációs stb. Marad 71280-132000 forint. Ez eddig még lehet tisztességes is. Aki a munkát végzi, szinte minden esetben egy egyéni vállalkozó. Könnyen kiszámolható és látható is, hogy nagyon rövid időn belül összeomláshoz vezet a dolog. Azért, hogy megéljen, enni tudjon és fizesse a napi kiadásait nem 8 órában dolgozik, hanem 10-12 órát dolgozik naponta. Így talán teljesíteni tudja a kiadott munkát, amit a szolgáltató rendszeresen vagy rapszodikusan, de állandóan továbbít felé. Adóelkerülési trükköket használ. Bevallásait meghamisítja, adófizetési kötelezettségeit nem teljesíti. A gyorsuló örvény hamarosan elnyeli és a munkanélküliek, adócsalók padján találjuk hamarosan.
Nézzük, ha saját alkalmazottakkal próbálja a kivitelező elvégezni a munkát!
Itt se szerelőpár dolgozik, hanem csak egy szerelő. Nem a valós fizetésére van bejelentve és nem is nyolc órás munkaidőre. Általában négy órában dolgozik az ide vonatkozó minimálbérért. Papíron. A valóság természetesen itt is a lényegesen hosszabb munkaidő és zsebbe fizetett bérkiegészítés. Az út itt is jól látható. Naponta elkövetett gazdasági bűncselekmények vagy szabálysértések. A vállalkozás pár év után megszűnik, átalakul, gazdát cserél. Mi marad? Egyre szakszerűtlenebbül elvégzett munkák, csalások, hazugságok.
Felmerülhet a kérdés, hogy mi kényszerítette az aukción részvevőket az alacsony ár megadására. Józanésszel nézve semmi. Másik oldalról tekintve az, hogy majd csak jobb lesz és piacon vagyunk vagy maradtunk. Nem lett volna jobb a méltóságot megőrizve visszalépni? Nem. A telekommunikációs különadó miatt az ilyen profilú cégek nagy része hatalmas bajban van. Banki hiteleik és meglévő infrastruktúrájuk arra kényszeríti őket, hogy dolgozzanak és trükközzenek. Szükség van a szerződésekre, hogy lehessen mit lobogtatni a pénzintézet felé. Szükség van a jól csengő kivitelező státuszra, mert egyéb munkákat eredményezhet.
Csak egy kérdés marad: Tisztelt szolgáltató, tisztelt kivitelező és alvállalkozó! Hol marad a munka becsülete?
