A szolgáltatói szektor nem szeret sok alvállalkozóval szerződést kötni. Kiválaszt, versenyeztet és a győztest megbízza az általa üzemeltetett hálózaton előforduló munkák elvégzésével. A boldog nyertes azért kerülhetett ebbe a pozícióba, mert elsősorban szakirányú jogosultságokkal rendelkezik. A gázművek, vízművek, elektromos- és telekommunikációs hálózatok üzemeltetői szakirányú cégeket bíznak meg a munka elvégzésével. Az elszámolások alapját általában egy egységes rendszerben találjuk. Ebben a rendszerben minden olyan munka vagy munkafolyamat megtalálható, ami előfordulhat a munkavégzés során. Szakirányú és nem szakirányú is. És itt van elásva a munka becsülete. A nem szakirányú munkák minden esetben a burkolatok bontása, helyreállítása, árokásás, burkolat alatti fúrások. Mivel a kivitelező a legtöbb esetben nem rendelkezik se gépekkel, se tudással, se teljes körű jogosultságokkal az ilyen irányú munkák végzésre, kénytelen alvállalkozót bevonni ezek elvégzésére. Innentől jönnek a trükkök. Ugyanis a munkadíjak ezekre a folyamatokra úgy vannak megállapítva, mintha legalább 1000 négyzetméter burkolatot kellene leaszfaltozni, vagy ásni kellene több km-t. Ezzel szemben a valóság az, hogy az esetek túlnyomó többségében néhány négyzetméter, méter az elvégzendő feladat.
Érzékeltetek egy példát:
Az egyik szolgáltató azzal bízza meg a kivitelezőjét, hogy szabadítson ki egy burkolat alatti elzárót vagy kötéspontot. Szükséges nem szakirányú munkafolyamat:
- 1 m2 aszfaltos burkolat bontása: 2900 ft.
- 1 m3 munkagödör ásása: 3600 ft.
- 1 m2 aszfaltos burkolat helyreállítása: 10000 ft.
Összesen 16 500 forintnyi olyan munkavégzés folyik, amit nem tud elvégeztetni a szerelőjével, műszerészével. Ráadásul ez a munka annyira kicsi, hogy nagyon nehéz kivitelezőt találni rá. Azért nehéz, mert kevés. Ha naponta lenne 10 ilyen, akkor ugranának rá, mint legyek a szarostalicskára, de nincs. A gondok már a bontásnál kezdődnek. Komoly gépeket kell a helyzettől függően a munkaterületre szállítani. Légkalapács, vésőgép, élvágó stb. Gondoskodni kell a törmelék elszállításáról, a munkaterület biztonságossá tételéről. Átlagosan két fő félnapi munkájáról van szó és a helyreállításhoz szükséges anyagok áráról, gépek használatáról. Sejthetjük, ez mennyibe kerül. A legnagyobb gond viszont nem is ez, hanem az aszfaltos helyreállítás. Sehol nem kapni 1 négyzetméternyi felületre aszfaltot. Százra igen, de ilyen apró felületre nem. A legkisebb kiadható mennyiség fél tonna. Ilyenkor van az, hogy hetekig, hónapokig kell kerülgetni a városban egy-egy körbekerített részt és káromkodik mindenki, hogy miért nem lehetett már megjavítani. Azért nem lehetett, mert össze kell várni akkora mennyiséget, hogy érdemes legyen megrendelni az aszfaltozást. Így talán ki lehet hozni nullszaldósra. Az, hogy ez kellemetlen a lakosságnak nem nagyon érdekli a kivitelezőt. A kapott pénz erre és így elég.
Eseti megbízás esetén a példában említett munka elvégzésre a legkedvezőbb ajánlat 40 000 forint volt.
Felmerül a kérdés, hogy miért vállalunk el olyan munkát, amin veszteséget termelünk. Mert kényszerhelyzetben van a KKV szektor. A legvédtelenebbek mi vagyunk. A hatóságok és hivatalok mindig itt kezdik a sápok beszedését. Próbálunk csalni és trükközni. Sajnos számtalan ilyen csapda van elrejtve a szerződésekben és az a szomorú, hogy ezek nagy része látható is.
A következő kérdés, hogy miért engedi a szolgáltató, hogy ilyen alacsony áron vállalják el a munkavégzést. Tisztában vannak a piaci árakkal, mégse tesznek semmit. Kizsákmányolják még a saját kivitelezőjüket is.
Miért engedi ezt az állam? Ez csak költői kérdés volt.
Ami biztos, hogy a munka becsületéről itt se beszélhetünk.
